Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

Idétlen Lenke és a zűrzavar

Titi Hajnalka: Idétlen Lenke és a zűrzavar 

 Nati nem különbözött a többi jó boszorkánytól: tudott seprűn repülni és varázsolt is olykor, persze lehetőleg úgy, hogy ne okozzon kalamajkát. Ámde minden jóindulat ellenére néhány hókusz- pókusz mégis balul sült el, és bizony ilyenkor nem maradhatott el a zűrzavar sem!

Ma éppen így járt, és nagyon szomorú lett. Úgy érezte csak egyedül ő az akinek minden jóindulat ellenére nem sikerülnek jól a dolgai. Mintha kifejezetten idétlennek született volna…

Arra gondolt, bárcsak tündér lenne! A tündérek soha nem hibáznak, a varázslataik kidolgozottak és pontosak.

Ezen ugyan hiába bosszankodott, ő nem tündér, hanem boszorkány, és ezen semmi sem változtat. Még jó, hogy Süti a barátja, mellette volt, és a legrosszabb pillanatokban mindig volt valami jó ötlete, hogy felvidítsa.

-Miért nem megyünk körbe repülni Mexikót?

-Nincs az egy kicsit messze?- nézett rá értetlenül Nati.

-Ugyan! Nekünk semmi sincs messze, te is tudod! Ma ott a legcsodásabb a telihold. Tudom a tudásbázisomból. Biztosítalak, hogy nagyon fog tetszeni!

Hiszitek, ha nem Süti, amolyan mindentudó repülő sütőtök volt, körülbelül annyit tudott, mint egy igazi droid a scifi filmekből. Hűséges kis tudásbázis és jóbarát. És még igazi házikedvenc is. A modern boszorkányok már nem fekete macskákat tartanak, és Nati valódi modern boszorkány volt!

Végülis belement a játékba, felült a seprűjére és már suhantak is a fellegek között!Nagyon jó ötlet volt ez Süti részéről, merthogy a repülés Natit mindig megnyugtatta. Szomorúság ellen a legjobb mindig csinálni valami szórakoztatót. Valóban csodás volt a Hold Mexikó fölött! Hihetetlen szép.

Megálltak. Egyszercsak valami elsuhant a fejük felett, s hatalmas puffanással a földre csapódott. Mindketten odanéztek, kicsit ijedten ugyan, de annál kíváncsibban. A kaktuszok között képződő porfelhőből abban a pillanatban, egy vicces kinézetű, tömzsi tündér lépett elő, aki mindeközben úgy köhögött, majd' meg fúlt!

-Csakhogy megvagytok!- lépett eléjük, miközben ruhájáról igyekezett a port leseperni.

-Ki vagy te, hogy hogy ismersz minket?- kérdezett vissza mindjárt Nati.

-Ki más lennék, ha nem a jótündérkeresztanyád?!

-A jótündérkeresztanyám?- nézett rá meglepetten a kis boszorkány.

-A nevem Idétlen Lenke, zűrzavar tündér vagyok.

-Na az látszik!- szólalt meg most Süti.

-Bíztam benne!- mosolygott a tündér, bár értette a célzást- Egy kicsit mindig elidétlenkedem a dolgokat, a landolás különben sem ment soha igazán jól.

-Nahát! Ezért vagyok én is ilyen félresikerült tehetségű boszorkány?- kérdezte kétségbeesetten Nati.- Még a jótündérkeresztanyám is egy idétlen tündér?

-Nos- nézett rá Idétlen Lenke- miért gondolod azt, hogy bárki is tökéletes? Szerinted az osztálytársaid soha nem hibáznak? Nekik minden sikerül? Ó dehogy, kedvesem! Csak ők nem rágódnak annyit a hibáikon, mint te, mert nem érdemes! Ezért is jöttem, hogy ezt elmondjam neked.

-És téged egyáltalán nem zavar, hogy annyit idétlenkedsz? Hiszen még a neved is gúnynév!

-Ugyan miért zavarna? Végülis zűrzavar tündér vagyok, a jóindulatú nemzetségből. Csakis megnevettetős zűrzavarokat okozok. Ami pedig a magam félresikerült dolgaimat illeti, jókat nevetek rajtuk! Képzeld csak milyen unalmas lenne az élet, ha mindig minden sikerülne!

Nati elgondolkodott jótündérkeresztanyja szavain, s rájött mennyire igaza van. Felesleges szomorkodni a félresikerült dolgokon. Ebből a szemszögből, mindjárt vidámabbnak látta a helyzetet. Olyannyira, hogy kuncogni kezdett, mert eszébe jutott az aznapi csínytevése, amikor a suli büféjében gonosz Nelli hamburgerjét ragaccsá akarta változtatni, de ahelyett egérré sikerült… Honnan tudhatta volna, hogy az az egér a szakácsnő hajába fut egyenesen, és hadonászásával összetöri a teljes konyhai berendezést? A suliban mindenki a nem mindennapos mókán nevetett! Bár senki sem vette észre, hogy az egér az ő műve, a lelkiismerete nem hagyta nyugodni.

Azért is , mert három napra bezárták az iskolát, patkányirtás miatt…

-Tudom, mire gondolsz!- szólalt meg a tündér- Ami elmúlt, azon már nem lehet változtatni. Nézd a jó oldalát: szereztél néhány jó napot a gyerekeknek!

Natit már nem bántotta, olyan megnyugtatóak voltak a tündér szavai, minden szép emlékké változott.

-Hát – mosolyodott el- már sokkal jobban vagyok, hála neked!

-Mégsem hagyhattam, hogy a kedvenc keresztlányom bánkódjon!

-Köszönöm jótündérkeresztanya!- ölelte át boldogan.- Hát ezért vagy itt!

-És, hogy elvigyelek a legmókásabb Halloweeni buliba!

-Kiráz a hideg Halloweentől!- szólalt meg morcosan Süti.

-Nem kell aggódnod, nem fog senki sem töklámpást faragni belőled- nyugtatgadták.

Azzal Idétlen Lenke odavarázsolta őket a legmókásabb Halloweeni buliba, ami hol is lehetett volna máshol, mint a Disney parkban? Igaz jó nagyot huppantak a fenekükre landoláskor, de megérte! Elvegyültek a maskarába bújt emberek között, még csak fel sem tűnt senkinek, hogy egy igazi boszorkány és egy igazi tündér csöppent közéjük. Néha mondogadták nekik ugyan elismerően:

-Nagyon eredeti a jelmezetek!

De ők csak mosolyogtak nagyokat és táncoltak tovább. Süti végig a tündér fején lapult, behúzott szárnyakkal, igyekezett nem feltűnősködni, ő valahogy mégsem volt oda a Halloweenért.

A kis boszorkány pedig többé nem bánkódott, ha valami nem sikerült, hiszen már ő tudta, hogy a világon senki sem tökéletes ( kivéve ezt a csudajó Halloweeni bulit).

Idétlen Lenke és a zűrzavar / Kép: pngtree.com
Húzz határt!
Csellengő Csongor, Tündérföld apró hőse ( e- book)

Kapcsolódó hozzászólások

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to http://www.titihajnalka.eu/