Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

Hogyan nevezzelek?

Titi Hajnalka: Kistesóm születik! Második rész: Hogyan nevezzelek? 

 - Nemsokára be kell mennem a kórházba- mondta Anyu- ne ijedj meg! A doktor bácsi segít majd, hogy megszülessen a kistestvéred.

Lili még soha nem volt kórházban. Szerencsésnek is érezte magát. De amikor Apuval bekísérték Anyut, olyan ijesztőnek talált ott mindent. Azok az egyforma fehér ágyak, azok az egyforma magas szobák. Még az ágy melletti kis szekrények is színtelenek voltak. Ez annyira hideg és mogorva. Anyuval szerették a színeket. A szobája is színes volt, baba rózsaszín, ahogy a legtöbb kislányé. Az ágya tele színes párnákkal. A kert pedig, azzal a sok szép virággal, a szivárvány minden színéből lehetett itt találni.

De ez a hely… Szegény Anyu!- sóhajtozott Lili- És szegény húgocskám! Ebbe a színtelen világba kell, hogy megérkezzen?

- Ezen ne aggódj!- mosolygott Anyu- A kisbabák nem látnak még igazán, amikor megszületnek. Mikorra már a színeket is érzékelni fogja, otthon leszünk.

Lili így sem nyugodott meg. Nehéz Anyut itt hagyni! Sírni szeretett volna. De Anyu tovább vigasztalta:

- Apu majd elvisz az állatkertbe, vagy moziba. Ahova szeretnéd! Meglátod, jót mókáztok együtt. Miattam ne aggódj, itt nagyon sokan vigyáznak ránk. Nem lesz semmi baj!

Elbúcsúztak.

Apuval valóban mindig jó mókázni, de most semmi kedve nem volt sem az állatkerthez, sem pedig a 3D-és mozihoz. Apu tudta, mi hozná meg a kedvét, végül is az ő kicsi lánya, ezért aztán meghívta egy hatalmas fagyira.

- A fagyi minden bánatra gyógyír- mondta - Amikor befejezed a fagylaltozást, elmegyünk és veszünk valami szépet a kishúgodnak. Közben pedig kitaláljuk a nevét. Mit szólsz hozzá ?

Lili szemei felcsillantak. Végre lelkesedni kezdett:

- Az nagyon jó lesz Apu! De én választok ugye?

- Hát persze! A "nagytestvér" címe feljogosít erre.

A fagyi tényleg elmulasztotta minden baját. Már csak arra tudott gondolni, hogy milyen nevet is adjon a kis pocaklakónak.

Vásárolni nagyon szeretett, és még soha nem járt babaüzletben, úgyhogy lelkesen futotta végig a felkínált lehetőségeket. El sem tudta képzelni mi lenne az a legnagyszerűbb dolog, amit vehetnének a babának. Annyi cuki babaruha, babakocsi, etető, s ki tudja még mi minden volt itt. Legszívesebben mindent megvásárolt volna, hogy ne legyen a kicsi húgának hiánya semmiben.

-Mindent azért, nem vehetünk meg – csitította Apu- de egy babakocsira nagy szükség lenne!

Lili bólintott.

- Kiválaszthatom?- nézett fel lelkesen.

- Hát persze!- felelte Apu.

Lili nem sokat gondolkodott. Azonnal tudta melyik az, amelyik az ő kishúgának a legjobb. Ez rózsaszínű, akárcsak a szobája. Egy ilyen szép színtől, reggeltől- estig vidám lesz majd. Apu kifizette az eladónak, és bepakolták az autó csomagtartójába. Azt azonban ő is sejtette, hogy a játéküzlet nem maradhat ki. A kislány minden erejével igyekezett bevonszolni az ajtaján. Apu nem ellenkezett, mosolyogva lépett be a játékbirodalomba.

- Na és eldöntötted mi lesz a neve?- érdeklődött.

Lili felhúzta a vállait, így jelezte, hogy fogalma sincs. A vásárlás nem a legjobb foglalatosság, gondolatokat összeszedni. Ilyenkor az ember csak arra tud gondolni, mit is válasszon.

- Nem tudom Apu, még nem tudom…

Végül sikerült egy gyönyörű rongybabát találni. Ez nagyon jó választás az eladó szerint, mivel nincsenek benne kemény tartozékok, és a baba nem sérülhet meg. Lili úgy szorította magához, mintha csak a kishúga lenne. Olyan elégedett volt.

Hamar eljött az este. Anyu nélkül annyira üres volt a ház, pedig Apu nagyon igyekezett a kedvébe járni. Még vacsorát is készített, finom túrós palacsintát, fürdés után pedig mesét olvasott az ágya mellett, a csillagokról. Arról, hogy minden emberke születésekor, egy új csillag születik. Elképzelte, hogy az ő kistestvérének lesz majd a legragyogóbb csillaga az égen, amit bármikor bárhol is legyen, ő mindig fel fog ismerni.

Apu egy esti puszit adott a homlokára, majd kiment a szobából. Lili még egy ideig, az ablakon át fürkészte a csillagos eget. Azt remélte, hogy mindjárt egy új csillag születik, az ő kistestvérének a csillaga. Nagyot sóhajtott:

- Hogyan nevezzelek?- suttogta, s abban a pillanatban a szemeire, mintha csak ólom nehezedett volna, elaludt.

Kicsi csillag, könnyű álom,

Apró szemeidre szálljon.

Őrizzenek a csillagok,

Alszanak most kicsik, s nagyok.

Illusztráció: Madar Lili
Illusztráció: Madar Lili
Nyuszis vers
Sóhaj

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to http://www.titihajnalka.eu/