Titi Hajnalka: Hiába... 

 Apám, szeretnék emlékezni,
De oly kevés maradt nekem-
S ami maradt már alig látom.
Nem látni át a könnyeken...

Csak egyvalami, mit tisztán érzek:
Ahogy munkából vártalak,
Ha megjelentél az ajtóban,
Nekem akkor kelt fel a Nap!

De aztán csak a hiány maradt,
S a fájdalom, hogy vagy nekem,
És mégsem vagy, mert nem érdekelt,
Hogy élek- e vagy éppen nem?

Nem értettem miért nem szeretsz,
S miért nem törődsz énvelem?
Azt az apát, akiben hittem,
Én már hiába keresem...

Csatlakozz hozzánk a Facebookon: Sosem késő! Titi Hajnalka versei