Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to http://www.titihajnalka.eu/

Emlékezés

Emlékezés

Titi Hajnalka: Emlékezés 

 Napfény borított, csendes utcákon

Sétálok, hosszú, köves utakon át…

Orgonabokor mellett elhaladok,

S eszembe juttatja az otthon illatát.


Gyermekkorom, mikor még boldog az ember,

Gondtalan, s mindentől jót remél.

Úgy hiszi tündérmese az élet,

S a világban terem számára is babér…


Ó bárcsak maradna mindig gyermek a lélek,

Hogy soha ne hagyná el a hitét!

Akkor tudná átélni a valós létet,

S nem kérdezné, hogy: mindez most miért?


Csak szeretne, okkal vagy ok nélkül,

Ugyan mit számít? Nem kell érteni.

Ebben az életben neked is és másnak,

Az egyetlen vigasz, ha tud szeretni.

A Nap fája
Gólya élet

Kapcsolódó hozzászólások