A kisvárosban is érezni lehetett a tavasz illatát. A Nap sugarai meleg érintéssel simogatták az iskola kertjében tündöklő színes tavaszi virágokat. Bettina szeme megakadt rajtuk. Milyen szépek!- gondolta.
Mindig szeretett volna egy saját virágoskertet, de sajnos nekik nem volt sem kertjük, sem pedig udvaruk. Csak cserepekben tudtak anyuval virágokat ültetni az erkélyen. Ez is nagyszerű volt, de az igazi kiskertet nem igazán kárpótolhatta. Nagyon várta már a hosszú hétvégét, mert akkor mindig elutazhatott a nagyszüleihez, és számára a vidéki életnél nincs mókásabb dolog.
- Nem értem miért vagy úgy oda a paraszt dolgokért?- szólta le mindjárt Dóri.- Engem inkább taszít az ilyesmi! Hogy én túrkáljak a ganéban?! Még tönkre tenné a körmeimet! S hogy bűzölögjek egész nap! Azt már nem! Engem csakis a luxus időtöltések érdekelnek!
- Hát pedig, ha tudnád mi mindenről lemaradsz így! De nem lehetünk egyformák. Én csak azt tudom, hogy a nagyiék szeretek a legjobban lenni! A virágok között vagyok otthon igazán…
Elérkezett a nagy nap! Bettina kora reggel úgy pattant ki az ágyból, hogy még az anyukája is meglepődött!
-Még meg sem vártad az óra csörgést!- mondta.
-Alig várom, hogy odaérjünk!- felelte lelkesen a kislány és sietve a fürdő-
szobába vette az irányt, hogy fogat mosson.
-Nem is reggelizel?
-Majd a nagyinál- mosolygott vissza.
Gépkocsival egy óra alatt megérkeztek. Hát Bettinánál már csak a nagymamája volt izgatottabb! Olyan ritkán láthatta a kisunokáit, hogy a találkozás volt az élete fénypontja, minden alkalommal.
-Drága kicsikém!- ölelte át boldogan a nagymama- Biztosan megéheztetek
az úton .
-Farkas éhes vagyok! De mégis előbb megnézném az állatokat, amíg nagyapa eteti őket!
-Hát jól van eredj!- mondták, hiszenlefogni sem tudták volna !
Bettina boldogan járta be a farmot nagyapával. Beköszönt a bárányoknak , alovaknak, a tyúkoknak, pulykáknak, szóval mindenkinek. Nagyapa még azt is megmutatta, hogyan kell a lovat csutakolni.
-Hát ezért olyan szép fényes a bőrük ! – mondta.
-Meglehet- felelte röviden.
Azután a fejéshez fogott. Bettina csodálattal nézte:
-Ezzel lesz csak igazán finom a nagyi süteménye! Igazi friss tej a reggeli mellé!
És valóban! Finomabb tejet még soha nem ivott. Úgy kitömte a pocakját, hogy már teljesen ellustult.
-És ki segít nekem virágot ültetni? – kérdezte a nagymama.
-Hát ki más, én!- pattant fel.
-Hát akkor menjünk!
A nagyi virágoskertje csodaszép volt. Nem igazán kellett azon már alakítani, de a nagymama mindig látta, hogyan lehetne még szebbé tenni a ház környékét. Mindig volt valami új ötlete, hogy azzal még látványosabbá varázsoljon mindent.
-Hogy lehet, hogy itt mindig olyan gyönyörűek a virágok, nagyi?
-Hát nincs annak semmi titka, kicsim, egyszerűen szeretem őket és gondoskodom róluk. Úgy van ez , mint az emberekkel. Ha szeretünk és gondoskodunk egymásról csodaszépen virágzik az életünk. A baj mindig akkor kezdődik, ha nem szeretünk és nem törődünk egymással. Ezért soha ne felejts el szeretni és gondoskodni a szeretteidről, s ha kell másokról sem.
Bettinának nagyon tetszettek a nagyi szavai. Eszébe jutott anyu, amikor betegsége idején gondoskodott róla. És apu is, amikor nem engedte , hogy anyu vigye a nehezebb csomagot. Azért olyan boldogok együtt, mert szeretik egymást és gondoskodóak… És amikor ő maga is segít anyunak a takarításban, az is gondoskodás, anyu pedig nagyokat nevet , amitől annyira szép lesz… hát így vannak ezzel a virágok is.
A kertészkedést a zöldségesben folytatták. Nagyapa paprikát és paradicsomot
palántolt. Délutánra már az unokatestvérei is megérkeztek : Katica és Ercsi. Ment
is a munka! No és közben a mesélés kivel mi történt az óvodában, iskolában?!
Mire eljött az este, úgy elfáradtak, hogy amint letették a fejüket a párnára már
aludtak is.
Hajnalban Bettina a nagyapa izgatott hangjára ébredt:
-Ellik a Maris!- mondta. Úgyhogy a nagyival kisiettek az ólba.
A Maris az egyik tehén volt, az , hogy ellik pedig azt jelentette, hogy kis boci születik!
Nahát egy pillanatig sem tudott az ágyban maradni. „ Ezt látnom kell!!" – gondolta.
Hamar felöltözött és kisietett utánuk. Hát szép látványnak nem mondhatta éppen ,
de az élmény, hogy egy kis boci világrajövetelét láthatta, az minden rosszat elfeled-
tetett vele!
-Igazi tanyasi lánynak születtél!- mondta nagyapó.
Bettina annak is érezte magát. Abban biztos volt, hogy ha nagy lesz az állatok köze-
lében fog dolgozni, valahol a természet lágy ölén …
-Gyere mutatok valamit!- hívta magával ismét a nagyi.
A kotlóhoz mentek aki éppen a csibéit költötte. A nagyi levette a fészekről, aztán megnézegette a tojásokat. Egy kettő már ki is volt „csattanva". Így mondják, amikor a kiscsibe megrepeszti a tojás héját.
-Estére már ki is bújnak!- újságolta a nagyi.
Mert dolog az volt rendesen, úgy el telt a nap, hogy észre sem vették a várakozást. Az unokatestvéreivel követték a nagyit, hogy megnézzék a kiscsibéket. És meg is születtek! Annyira cuki kis pihegolyók voltak! Akadtak közöttük búbosak is , még a szemük sem látszott ki a fejdíszük alól!
Mire megvacsoráztak már anyuék is megérkeztek. Vége a hétvégének, haza kellett menni. Szeretett volna még maradni , de suliba muszáj menni. Ennyiis jó volt, hiszen olyan sok élmény részese lehetett!
Másnap a suliban arra lett figyelmes , hogy Dóri azt meséli a lányoknak, hogy mennyire unatkozott otthon. Még a vásárlás sem vidította fel, mert olyan hamar megunta a sminkkészletet, amit kapott…
-És neked hogy telt a hosszú hétvége? – fordult felé Móni.
-Egy percig sem unatkoztam, de nem biztos, hogy érdekel titeket. Azt azért elmondhatom, hogy még egy boci születését is láthattam!
-Tényleg? – fordultak felé mindjárt a többiek is- Meséld el!- kérték.
Hát így történt, hogy a „paraszt dolgok" mindenki kedvenc kalandjává váltak azon a reggelen.
Dóri már szégyelte magát, amiért leszólta, lehet hogy mégsem olyan elítélendő az a falusi élet?
Bettina valóban boldognak látszott…
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/
