Titi Hajnalka: Az utolsó ovis nyár
Katika nagycsoportos volt, és imádott óvodába járni. Szerette az óvó néniket, a társait, akikkel önfeledten játszottak reggeltől- estig. Úgy gondolta jobb helyet ki sem találhattak volna a gyerekeknek, ennyi játék és szórakozás sehol máshol nincsen! Azonban egyre közeledett az utolsó nap. Máskor örült a nyári vakációnak, de most, hogy soha többé nem jöhet vissza az óvodába, nagyon rosszul érezte magát.
Az iskola valahogy ijesztőnek tűnt. Óvó néni szerint ott nem lesz ennyi játék, és órákon meg sem lehet szólalni, csak ha kérdeznek! Ez nagyon nem tetszett neki. Sosem szerette a szabályokat. Igaz, az óvodában is volt néhány, de azokat könnyű volt betartani.
-Majd azokat is megszokod Kincsem- mondta az anyukája- Mindenki túl esik ezen!
De Katika nem akart ezen túlesni! Még Mircit sem viheti oda magával! Az óvodában őt is beengedték! Ott legalább állatszeretetben nem volt hiány. Mirci mindenhová követte: a barátnőjéhez, a játszótérre, de még fagyizni is. Ő volt a legjobb barátja. El sem tudta képzelni nélküle a napot.
-Pedig olyan jó játszani!- sóhajtott Katika, ugye szerinted is Mirci?
Úgy érezte a fagyi sokszor megoldást jelentett a problémákra, bár az is lehet, hogy nem a fagyi, hanem a fagylalt árus bácsi, ezért úgy döntött most is megeszik egy finom, hűsítő fagylaltot. Jó volt beszélgetni az öreggel, mindenre volt valami jó tanácsa, hát ma is elpanaszolta minden baját:
-A szabályokra szükség van kislány- mondta az öreg- Képzeld el, ha az emberek nem tudnának viselkedni, micsoda zűrzavarban élnénk! A szabályok a mi érdekünkben vannak, hogy ne okozzunk gondot másoknak. Ha jól bele gondolsz otthon is vannak szabályok!
-Ez igaz!- mondta a kislány.- Időben haza menni, evés előtt kezet mosni például…
-Úgy ám! És minden azért, hogy neked vagy a szüleidnek kellemetlensége, vagy baja ne adódjon.
-És az iskolában milyen szabályok vannak?
-Például türelmesen végig kell ülni az órákat, nem szabad rágózni, rombolni és egymást bántani. A legtöbbet már ismered az óvodából.
-Nem is tűnik olyan szörnyűnek- mondta megkönnyebbülve Katika. És már valóban nem érezte olyan szörnyűnek. A fagylaltárus szerint az iskolában csodálatos dolgokról fog majd tanulni. Úgy lesz okos és nagy lány. Erre szükség van, hogy felnőtté váljon. Mire a fagylalt elfogyott, már bánata sem maradt.
-Köszönöm fagylaltárus bácsi! – majd elköszönt, és haza indult.
-Vigyázz magadra kislány, és ne aggódj! Az iskola egy igazi nagy kaland!
Katika megnyugodva ment haza kis barátjával, s már biztos volt benne, hogy Mirci is el lesz nélküle. Végül is olyan sokat alszanak a macskák, majd addig alszik, míg ő az iskolába lesz. Így aztán többé miatta sem aggódott.
Boldogan mókázták át az utolsó ovis nyarat.