Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

Az eltévedt őzike

Kép: Wallpapier.com

Titi Hajnalka: Az eltévedt őzike 

 Valahol a képzeletnek,

Valamelyik határán.

Élt egy kedves erdőtündér,

Szebb, mint bármely királylány.


Haja helyett vadvirágok

Omlottak a vállára,

S futóvirágokból készült

Gyönyörű szép ruhája.


Minden állat őt szerette:

Nyulak, őzek, mókusok.

Mindenki ki ismerhette,

Mind igazán boldogok.


Érintése a bajra gyógyír,

Az örömre prémium:

Hála neki az állatok

Nem bajlódtak gondokon.


Nem holmi trükk az ő titka,

Nem is a varázsszere:

A jóság volt az adománya

S a szeretet a gyógyszere.


Mégis volt, hogy az erdőben

Történt egy- két rossz dolog.

Ma őzi mama kis gidája

Nem jó helyen kóborog!


A gyerekek hajlamosak

Elfeledni sok szabályt.

Azt hiszik az idegenben

Fedeznek fel majd csodát.


Így járt ezzel kicsi őzi,

Idegen ösvényre ment…

És nem tudott haza érni,

Mire Nap is lepihent.


Szegény gida nem figyelte,

Hogy honnan is érkezett.

S lám mikorra erre rájött,

Félelmetes este lett…


Kicsi őzi lába remeg,

Szeme könnyekkel teli.

Mit is tehet szegény pára,

Ha mamáját nem leli?


Őzi mama is megijedt,

Hol lehet a kicsi fia?

Olyan soha még nem történt,

Hogy időben nem jött haza!


- Erdőtündér, segíts kérlek!

Nem tudom mitévő legyek?

Ha kis gidám nem találom,

Abba én is tönkre megyek!


- Ne félj semmit!- szólt a tündér-

Majd én mindjárt körbe nézek.

Bízz abban, hogy semmi baja.

A hit erőssé tehet téged!


S ekkor lám a kedves tündér,

Megérinti a nagy fákat:

- Áruljátok el drágáim

A helyét a kis gidánknak!


Ámde a fák bánatosan

Válaszképpen azt felelik:

-Nem találjuk, erdőtündér,

Társaink nem érzékelik…


Azután az erdőtündér

Megérinti a bokrokat:

-Keressétek, kedves bokrok,

Kicsi gidánk merre baktat?


Ámde akkor a bokrok is

Szomorúan azt felelik:

-Úgy sajnáljuk, erdőtündér,

A bokrok őt sehol sem lelik!


Mit tehet még erdőtündér?

Már- már ő is tanácstalan.

Megérinti a füvet is ,

S azt kérdezi tőle halkan:


-Rét füvei figyeljetek,

Nem láttatok egy árva gidát?

Talán már fáradtan fekszik,

Nem találja anyukáját…


És akkor a füvek halld meg

Válaszképpen így felelnek:

-Itt pihen a karjainkban,

Fájó könnyei öntöznek.


Felcsillan arra a tündér,

S őzi mama könnyes szeme:

-Vezessetek , kérlek máris,

Hadd öleljem a keblemre!


Elindultak mind figyelve

A füvek irányítását.

Mire aztán nemsokára

Meg is találták a drágát!


Anyukája örömében

Arcocskáját nyalogatta.

Mire aztán mély álmából

Fel is ébredt kis gidája.


Lett az arcán olyan öröm,

S bár még tovább hullott könnye,

Ámde annak minden cseppje

Nagy-nagy örömmel volt telve.


Megfogadta soha többé

Nem fog ő elkóborolni.

Nem győzött anyukájához

Minduntalan hozzá bújni!


Az ijedség durva lecke,

Mégis követünk el hibákat.

Amiből megtanulhatjuk:

Van értelme a szabálynak!

Csatlakozz hozzánk a Facebookon: Mesebolygó

Forgó dal
Tanmese: A király és a szemtelen remete

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to http://www.titihajnalka.eu/