Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

Anyám tanított...

Titi Hajnalka: Anyám tanított... 

Anyám tanított az első imára,

gyöngéd érintéssel fogta két kezem.

Alig néhány szó hagyta el a számat,

még magamat nem, de Istent ismertem.


Anyám tanított, hogyan is kell hinni,

hogy Isten él és remélni Örök.

Régi képek halvány fényét látva:

mit értem tettél, mindent köszönök!


Anyám tanította, hogy jónak kell lenni,

akkor is, ha minket bántanak...

Én csak néztem s nem értettem miért?

S megborzongott az őszi alkonyat.


Ezzel a hittel indultam az útra,

egy csillaghullós nyári éjjelen.

S amikor a nehézségek jöttek,

én imádkoztam mindig, szüntelen.


Oly sokszor voltam nincstelen és árva,

sorssal tépett vándor  s ki , ki tudja még?

De a magányt nem ismertem, Anyámnak hála,

mert tudtam Isten mindig megsegít.


Anyám tanított, hogyan is kell hinni,

hogy Isten él és remélni Örök.

Régi képek halvány fényét látva:

mit értem tettél, mindent köszönök!







Ruhamosós
Újévi jókívánság

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to http://www.titihajnalka.eu/