Kép: freepik.com

Titi Hajnalka: Almácska bánata ( részlet a Mesés erdő lakói című mesegyűjteményből) 

Néha előfordult, hogy az erdő fái közé egy- egy gyümölcsfa is keveredett. Így történt, hogy mesés erdőben is született egy csodálatos almafa. Senki sem tudta honnan került ide, de csodájára járt az összes erdei állat. Alig várták, hogy a finom, érett gyümölcsei lehulljanak, amelyek elsősorban a sünök kedvenc eledelei voltak.

Egy napon a gyönyörű piros almák közül az egyik, kezdte rosszul érezni magát. Egyre gyengébb lett és egyre szomorúbb, mígnem még egy lyuk is megjelent az oldalán. Enyhe szellő érkezett, megsimította a fa leveleit és terméseit, de Almácskának ez a simogatás a véget jelentette. Tehetetlenül hullott le a földre.

- Jaj az oldalam! Mi történhetett velem, hiszen még ősz sincs?- nézett szét értetlenül. A többi alma mindjárt ki is nevette.

- Kis selejt! - kiáltották- Úgysem illesz közénk!

Abban a pillanatban érkezett meg Béka Berci. Éppen Fricihez igyekezett hétvégi meccset nézni.

- Szegénykém!- nézett a lehullott almára- Mi történt veled?

- Én sem tudom- jött a felelet- Egyik napról a másikra elhagyott az erőm és lehulltam. A többiek pedig ki is gúnyoltak...

Abban a pillanatban egy kis kukac bújt elő Almácska oldalából. Béka Berci rögtön mindent értett:

- Nincs miért szomorkodj, te már teljesítetted is a feladatodat. Tápláléka lehettél egy ilyen csodás kis teremtménynek, akiből nemsokára gyönyörű pillangó lesz! Légy büszke inkább!

Almácska végre megnyugodott. Boldogan mosolygott, míg kellemesen simogatta Napocska fénye. Ámulva nézte a mezőn röpködő gyönyörű pillangókat, hiszen tudta , hogy az egyikük születésének ő maga is közreműködője lehetett. Ezzel az érzéssel aludt el, s mire végleg pihenni tért, Süni is rátalált, aki mindjárt a hátára vette, s boldogan vitte haza, hogy elfogyassza vacsorára...

A további részeket letöltheted a Letöltéseknél.  

Csatlakozz hozzánk a Facebookon: Mesebolygó