Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

A vadiúj iskolatáska

A vadiúj iskolatáska / Kép: freepik.com

 Peti első osztályba készült és nagyon vágyott már iskolába. Anyukája jó előre megvásárolta az iskolatáskát , a tolltartót, és a füzeteket. Egész szünidő alatt nagy becsben tartotta őket. Minden nap átnézte, hogy meg van – e minden szükséges dolog? Nem akarta, hogy bármi is hiányozzon. Sorba rakta az újonnan vásárolt íróasztalán és gyönyörködött bennük.

Ilyen hosszú nyári szünete még eddig soha nem volt! Pedig a nagymamája még egy igazi aranyhörcsöggel is megajándékozta, amire olyan régen vágyott. Bár gondoskodó gazdi volt , Bukfenc ( mert így hívták) egy alkalommal, amikor takarította kis kedvence lakhelyét, kiszabadult és elbújt a szobájában. Két egész nap telt el, mire megtalálta a kis szabaduló művészt. Akkor is csak azért bújt elő, mert bármit is rágcsált, semmi sem csillapította az éhségét. Pedig mindent megkóstolt: elektromos vezetéket, az ágy lábát, a szekrény alját, a szőnyeg sarkát, Peti nadrágját és még ki tudja mi mindent!

Végre elérkezett az iskola első napja. A nap sugarai kellemes melegséggel ébresztgették. Gyönyörű szeptemberi reggel volt! Reggeli után a vadiúj iskolatáskájával a hátán lelkesen indult az iskolába. Előző este gondosan elrakott mindent: a tollakat, a füzeteket, a radírt, a színes ceruzákat és még a vonalzót is! Biztos volt benne, hogy semmit sem hagyott itthon.

Nem is volt gond egy darabig. Egy idő után azonban valahányszor lépett egyet kihullt valami a táskából. Először csak egy füzet, aztán még egy. Azután az uzsonna, majd sorra a színes ceruza, a ceruza, a radír és még a vonalzó is! Fel sem tűnt neki, hogy egyre könnyebbnek érezte az iskolatáskát. Úgy gondolta biztosan olyan nagy fiú lett tegnap óta, hogy ez a súly már nem is jelent gondot!

Amikor végre az új osztályában volt és tanítónéni arra kérte őket, hogy vegyenek elő egy füzetet és egy ceruzát, megdöbbenten tapasztalta, hogy a vadiúj iskolatáskája teljesen üres! Mélyen belenézett , hát az alján egy apró fogakkal rágott hatalmas lyuk tátongott!

- -Bukfenc!- kiáltotta.

- -Ez most nem torna óra, Peti!- szólt rá a tanítónéni szigorúan - Elő vennéd te is amit kértem?

- -Sajnálom- válaszolt a kisfiú, miközben lesütötte a szemét - de nekem nincsen.

- -Talán otthon hagytál mindent, már az első napon? – kérdezte szemrehányóan a tanítónéni - Sok évkezdésen túl vagyok, de ilyen még nem fordult elő az osztályomban!

Peti nagyon elszégyellte magát. Úgy érezte menten a föld alá süllyed, de még az is jobb lett volna, mint itt állni az osztály előtt. .. Végül mégis megszólalt:

- -Bukfenc tehet róla…

- -Ki az a Bukfenc?- nézett rá kíváncsian tanítónéni.

- -A hörcsögöm. Nemrég kiszökött és kirágta a táskámat, amit csak most vettem észre.

- -Na persze!- nevetett hitetlenkedve még mindig - És szerinted én ezt az egészet elhiszem?

Amikor ezt mondta mégis közelíteni kezdett a kisfiú felé és belenézett a vadiúj iskolatáskába. Hát, amikor meglátta a táska alján éktelenkedő hatalmas lyukat, még a szavak is a torkán akadtak, annyira meglepődött! Ez a gyerek mégiscsak igazat beszél! Mindjárt elszégyellte magát, olyannyira elpirult, hogy nem csak a fülei, de még az orra hegye is piros lett!

- -Ne haragudj, amiért nem hittem neked!- fordult Peti felé. Zavartan megköszörülte a torkát és folytatta- Majd én adok neked egy füzetet és egy ceruzát.

Peti nem haragudott, okos kisfiú volt, nagyon jól tudta néha még a felnőttek is tévedhetnek… Neki éppen elég volt, hogy tanítónéni és az osztály megbizonyosodott az igazáról.

Iskolakezdős
Egy pillanat az időben Veled...

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to http://www.titihajnalka.eu/