A Nibiru bolygó legendája

 A Nibiru bolygó legendáját Zecharia Sitchin(1920-2010) orosz származású, az Egyesült Államokban élt újságíró és őstörténet kutató írta meg és amelyet a világ számos nyelvére lefordítottak A tizenkettedik bolygó című könyvében. 

A könyvben a szerző kifejti, hogy a bolygó háromezer-hatszáz év alatt egy elnyújtott ellipszis alakú pályán kerüli meg a Naprendszerünk Napját oly módon, hogy a Naprendszerbe belépve a bolygók forgásirányával szemben halad. Sitchin könyveiben többször is kitér a Nibiru bolygóval kapcsolatos fejtegetéseire, melyeknek forrásául a sumer kultúra régészeti leleteire, ékírásos pecséthengerekre, nyelvi és csillagászati utalásokra hivatkozik. Sitchin munkásságát a hivatalos tudomány képviselői és az akadémikusok egybehangzóan áltudományosnak bélyegezték.


Kép: urikyo33 képe a Pixabay -en.

 A Nibiru sumer eredetű szó, Marduk főisten égi otthonát jelöli. Az ősi sumér írásokban olvashatjuk, hogy az istenek több mint 400 ezer évvel ezelőtt érkeztek meg a Földre, a Tigris és az Eufrátesz között elterülő völgybe. Itt létrehoztak egy kolóniát, és elnevezték Édennek, majd megteremtették Ádámot és Évát, a modern emberek őseit. Az elméletek szerint génmanipulációt alkalmaztak, a földi emberszerű lények génjeit feljavították. Munkásokra volt szükségük, ezért gyorsították fel az evolúciót.

Körülbelül 6000 évvel ezelőtt a jelenlegi Irak területén egy fejlett és rendkívül különleges civilizáció alakult ki. A sumérok társadalma hasonló volt egyes korunkbeli országokéhoz. Kétkamarás országgyűléssel, fejlett iskolarendszerrel rendelkeztek, és meglepően magas szinten ismerték a csillagászatot. A mítoszaik szerint, amelyeket agyagtáblákon örökítettek meg, a népüket olyan istenek tanították, akik az égből szálltak le a Földre. Ezeket az isteneket anunnakiknak hívták, akik egy átlagos embernél úgy fél méterrel magasabbak voltak, és egy Nibiru nevű bolygóról érkeztek.

Kép: mitoszvadasz.hu

 Az egyik sumér agyagtáblán érdekes ábrázolás látható. A domborművön a két álló emberalak között feltüntették naprendszerünket, középpontjában a nappal, amely körül 10 bolygó kering. Azt a tényt, hogy a Nap körül forog a Föld, és nem a Föld a világ középpontja, Európában Galileo Galilei csak alig 400 évvel ezelőtt ismerte fel. Az agyagtáblán szerepel a Pluto is, amit a közelmúltban fedeztek fel (1930-ban), és egy Nibiru nevű bolygó is, amelynek létezését 1981 óta sejtjük. A sumérok szerint Nibiruról jöttek az égi óriások, az anunnakik. A táblán ábrázolt ülő alak úgy 3 méter magas lehetett, ha a magasságát egy normál emberi magassághoz viszonyítjuk, és valószínűleg egy anunnaki isten volt.

Több ezer évvel később visszatértek az anunnakik a Földre, ahol addigra az emberek elszaporodtak, és a kinézetük is megváltozott. A nőket ellenállhatatlanul szépnek találták, feleségül vették őket, és a gyermekeik is óriások lettek.

Kép: mitoszvadasz.hu

 A Nibiru az összeesküvés elmélet-hívők körében népszerű, feltételezésük szerint 2012-ben kereszteznie kellett volna a Föld pályáját, és össze kellett volna ütköznie vele, bolygónk pusztulását okozva ezzel. Az UFO-hívők szerint a Nibiru törpecsillag, amely körül egy kisebb méretű bolygó kering, amelyen idegen humanoid lények élnek. 

Más feltételezések szerint a Nibiru egy mesterséges égitest, amin magas fejlettségű és nagy termetű, emberszerű lények élnek, akik az égitest Föld közeli periódusaiban rendszeresen meglátogatják az emberiséget, és jeleket, nyomokat hagynak Földünkön.

A mezopotámiai szövegek nem győzik hangsúlyozni az égitest jelentős fényességét, kiemelni, hogy az még nappal is megfigyelhető: „látható napkeltekor és napnyugtakor tűnik el". Egy Nippurban talált pecséthengeren (1. ábra) egy csoport földművest ábrázolnak amint feltekintenek a kereszttel jelölt 12. bolygóra (Zecharia Sitchin ismert műveiben ezen a néven hivatkozik rá). Az égitest több okból is kaphatta ezt a jelet. Talán azért, mert gyűrűrendszere van, s a megfigyelők éppen oldalról láttak rá. Ha pedig az „istenek" is innen jöttek, akkor célszerű volt a bolygó jelével azonosítani őket, a kereszt jel tehát így vonulhatott be a legtöbb nép ábrázolásába „Isten" jeleként.

​Számos pecséthengeren találkozhatunk az égitest mozgását bemutató ábrázolásokkal, feltüntetve azokat a különösen fontos csillagászati pontokat, melyeken áthaladásakor könnyedén azonosítható a Földről nézve. Földközelbe érve megfigyelésére első lehetőségként az az időpont adódik, amikor együtt áll a Merkúrral (A – pont). Számítások szerint ekkor a földpálya kistengelyével a közelítő égitest éppen harminc fokos szöget zár be. Amint tovább közeledik az előző pozíciójához képest ismét kb. harminc fokra kerül akkor, amikor a Jupiter pályáját metszi (B – pont). Végül pedig eléri napközelpontját, ahol egykoron a születő Földnek ütközhetett - vagy valamelyik holdja (C - pont).

A manapság a „Mennyek Királyságának" visszatéréséről szóló spekulációk alapjául azok a tények szolgálnak, miszerint az ősi emberek többször is megfigyelték a 12. bolygó áthaladását Naprendszerünk belső terén.

Az égitest ismételt megfigyelése alátámasztja azt a feltevést, miszerint jelenléte a napkörüli pályán folyamatos, tehát Naprendszerünk része, hasonlóan számos hosszú periódusú üstököshöz.

A Nibiri keringési pályája a feltételezések szerint/ Kép: atlantisforschung.de

  A NASA 1982-ben igen precíz elemzést készített az ősi sumer szövegekben leírt, a NASA által Planet-X-nek nevezett, Nibiru pontos helyzetére vonatkozóan. Az Infravörös távcsővel felszerelt csillagászati mesterséges hold, az IRAS, a pályára állítását követően szinte azonnal meg is találta az előre kiszámított helyen, mint ahogy erről be is számoltak akkoriban. Azóta azonban a helyzet megváltozott, a hírek és álhírek összevisszaságában szinte lehetetlen rátalálni az igazságra.

 Mezopotámiai és bibliai források nagy határozottsággal állítják: a 12. bolygó keringési ideje 3600 év. A sumér-magyar ősi szövegekben a 3600-as szám jele egy nagy kör volt. Az égitest epithetonja egyébként a „Sár", melynek jelentése többek közt „tökéletes ciklus", illetve „teljes kör", egyben a 3600-as számot is jelöli. A három kifejezés-tartalom – égitest/ciklus/3600 – szoros összefüggése nyilvánvalóan nem lehet puszta véletlen. A sumér-magyar isteni királyok uralkodási ideje minden esetben tökéletesen osztható 3600-zal. A következtetés mindebből csakis az lehet, hogy a isteni királyok uralkodási ideje egyértelműen összefügg a Nibiru 3600 éves keringési idejével.

Az ősi feljegyzések teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a 12. bolygó feltűnését váratlan katasztrófák, nagyarányú változások és korszakváltás kíséri. A mezopotámiai szövegek az égitest periodikus megjelenéséről mint előrelátható, pontosan kiszámolható, megfigyelhető eseményről beszélnek. „A hatalmas égitest megjelenésében sötétvörös." Megjelenésének napját az Ószövetségben leírtak szerint esőzések, áradások és földrengések kísérik.

Az energetikai kisülések képzeletbeli ábrázolása, amikor a Föld és a Nibiru közel állnak egymáshoz

 A régészek bárhol is kutassanak a közel-keleti társadalmak nyomai után, mindenhol beleütköznek a 12, a szárnyas bolygó jelképébe. Uralkodó jelképként figyelhető meg templomokon és palotákon, sziklákba vésve, pecséthengereken, falakra festve. De megtalálhatjuk királyokkal és papokkal együtt ábrázolva a trónjaik felett.

Forrás: wikipédia, mitoszvadasz.hu, aranylacifreeweb.hu

Volt egyszer egy bagoly fiú
2020- as Falinaptár
 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/