A halász és a sellő

Titi Hajnalka: A halász és a sellő 

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy halász, aki egész életében a tengert járta, halászott s kikötőről- kikötőre árulta a halakat. A parton igazán otthon nem érezte magát, már egy nap után feszülten toporgott, hiányzott neki a tenger hullámzása, a szelek simogatása. Hiába, az ő otthona már csak a tenger volt!

Egy ragyogó napon aztán egy gyönyörű sellő akadt a hálójába. Azonnal beleszeretett. Nem volt ezzel máshogy a sellő sem, életében nem látott ilyen jóképű fiút, első pillantásra elrabolta a szívét, nem is kellett hát könyörögnie, hogy vele maradjon. Rózsaszín köd borította be a hajót, amit úgy neveznek: szerelem. Biztosak voltak benne, hogy soha többé nem akarnak egymás nélkül élni. Azt gondolták a szerelmüknek az örökkévalóság is kevés. A szerelmesek sebezhetetlennek hiszik az érzéseiket. Szép dolog is a szerelem, de valójában nem szállhat szembe az örökkévalóval! Merthogy a nyomába sem ér!

A sellő apja, maga a tengerek királya volt. Amikor megtudta, hogy egyetlen gyermeke egy halandóba szerelmes, elborította a fejét a düh, és megparancsolta a mély tengerek varázslójának, hogy büntesse meg őket. Így aztán a varázsló, mivel nem végezhetett velük, úgy döntött összezárja őket egy örökkévalóságig, hadd lássák mennyit is ér az a bizonyos szerelem, valóban tart-e az idők végezetéig? Így a legény is halhatatlanságot kapott, de olyan picire zsugorította őket, hogy belefértek egy egyszerű palackba, ahova be is zárta őket. Akkor aztán a varázsló a tenger áramlatára bízta a két fiatalt.

A szerelmesek nem aggódtak. Szebb büntetést nem is kaphattak volna!- gondolták. Bár azt sem tudták, hogyan szabadulhatnának ki a palackból, egyelőre nem is foglalkoztak vele, csak élvezték a szerelmük beteljesülését! Az idő csak telt, s ők egyre inkább kezdtek megváltozni. Először a lány kritizálta a fiút, hol ezzel, hol azzal. Aztán a fiú elégedetlenkedett a lánnyal, hol ezért, hol azért…

A végén azon kapták magukat, hogy minden apróságon veszekednek. Egy biztos: a hajót beborító rózsaszín köd szertefoszlott. Olyan sokat együtt voltak, hogy a végén már látni sem bírták egymást!

Egy nap aztán annyira összevesztek, hogy egyszerre azt kiabálták, amit szívükből éreztek:

-Többé látni sem akarlak!

Nem is sejtették, hogy amit kiabálnak az épp átok törő varázsige, pedig az volt!

A tenger zúgolódni kezdett, a palack és ők nőni, míg széjjel nem tört, akkor aztán a két fiatalt olyan messzire sodorta a sors egymástól, amennyire csak lehetett, úgy ahogyan azt kívánták.

Első pillanatban úgy érezték: végre szabad vagyok!

Aztán az idő telt és azon kapták magukat, igazából semmi sem igazi a másik nélkül…Boldogtalan volt mindkettő, hiszen bár a szerelem valóban nem állta ki az idő próbáját, a szeretet befészkelte magát a szívükbe, s olyan mértékben kiteljesedett, hogy erősebb lett az bármilyen nagy szerelemnél!

Így aztán a halász már csak arra tudott gondolni, hogy megtalálja szíve egyetlen hölgyét! Évekig járta a tengert, de hiába kereste. Pedig a sellő, is hasonlóan érzett, és kereste kutatta a halászhajókat, ám sehol nem találta szíve választottját, aki nélkül még az étel is íztelen volt. A varázsige ugyanis újabb átkot hozott az életükbe, mégpedig azt , hogy valóban soha többé nem láthatták egymást. Csak hulltak a könnyei, reggeltől estig, bár a tenger vize elmosta őket, a bánat a szívében nem apadt. Végül apja jég szíve is lágyulni kezdett, mégsem nézheti tétlenül míg lánya elsorvad bánatában!

Megparancsolta hát a delfineknek, járják be az óceánt és keressék meg a halászt. Úgy is lett. Nem telt bele egy nap, jöttek is a hírrel!

A sellő boldogan ölelte át apját búcsúzóul.

-Köszönöm! – súgta a fülébe.

-Légy boldog lányom!- mondta az apja.

Azzal aztán sietett s beúszott a halász hálójába.

A halász már teljesen feladta, próbálkozott ugyan, de a hite nagyon fogytán volt, nem is remélte, hogy kedvesére rátalál.Amikor azonban meglátta a hálójában, az elszenvedett évek fájdalmai úgy tűntek el, mintha soha nem is lettek volna! Boldogan csókolták egymást, szerelmesebben, mint valaha. A rózsaszín ködnek nyoma sem volt, pedig ilyen boldogok soha életükben nem voltak még!

Nem hiába, a szeretet hatalma mindennél erősebb!!

Mesebolygó lapozgató: 2019. tavasz , 1 szám
Barátkozós

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/