Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

A bujáki vár krónikája

Buják / Kép: varlexikon.hu

Titi Hajnalka: A bujáki vár krónikája 

 1303-ban épült Buják vára,

Került bizony ő is török ostromába,

S hogy mi mindent látott I. Károly óta,

Elsorolom én most e helyen szép sorba.

A királyi Kamara tulajdona száz évig,

Ajándék azoknak, kik őket hűen védik.

Így ajándékozta Anjou Mária királynője,

Garai Miklósnak hűségéért cserébe.

Aki alig élt itt még néhány hónapot,

El kellett hagynia a földi világot.

Hisz déli felkelők gyilkolták meg akkor,

Így emlékszik róla ma is az utókor.

Ezután élt itten a Pásztói család,

S mert nehéz volt fent tartani a királynő háztartását,

A fényűzés régen is igen sokba került,

Így a bujáki vár Borbálához került.

Ő volt Zsigmond király második felesége,

Ez Krisztus1424-es esztendeje.

E vár bevétele, s hozzá még jó néhány,

Tartotta a királynőt fényűzésben eztán.

Hanem aztán vagy úgy 14 év múlva,

Habsburg Albert király Báthori Istvánnak adta.

Mivel Zsigmond királyt ő hűen szolgálta,

Jó urának ez a fizetsége várta.

Merthogy ő tagja volt a Sárkány lovag rendnek,

No és nemsokára országbíróvá lett.

I.U Lászlónak hűséges szolgája,

Életét vesztette a várnai csatába.

III. Báthori István idejében,

Szapolyai János ült királyi székben,

S mivel Báthorival mindig rivalizált,

El is vette ekkor tőlük Buják várát.

Werbőczy Istvánnak adta ajándékba,

De a várnak ez mind erőltetett sorsa.

S sokáig nem tartott, hiszen pár év múlva

Egy Báthory tulajdona lehetett már újra,

Báthory András erősítette meg a várat,

Rondellát épített jó pár ágyújának,

Hozzá épülhetett egy alsó és külső vár,

S erősítést végzett a vár összes falán.

Alighogy vége lett a megerősítésnek,

A törökök máris falaihoz értek.

Öt napig tartott akkor már az ostrom,

De igazán nyoma nem látszott a falon.

A vár az erős volt, de az őrség hite,

Oda lett s vele együtt a becsülete.

A védők hallgatva régi legendákra,

Úgy képzelték kincset rejt a buják vára.

Feltörték sietve a pince boltozatot,

Nem találtak ott mást csak port és vakolatot.

Így a védő sereg a kincs nélkül futott,

Az életét mentve, hisz egyebet nem tudott.

Ám a török mindjárt utánuk is eredt,

Mire az összes őr mind- mind odaveszett.

A parancsnok Márton maradt csak életben,

Börtönbe hurcolták, kínzó szégyenében.

Most 41 évig a várat török lakta,

Tieffenbach és Bátory ekkor foglalta vissza.

1605-ben a Bocskai katonák,

A jó öreg várat kedvükre megszállták.

A megszállásnak alig telt éppen csak egy éve,

S Habsburg I. Rudolf a kezét reá tette.

Az itt maradt katonák támogatást nem kaptak,

Pedig az országért hű őrséget álltak…

Ilyen nagy szegénység nem volt még bujákon,

Olvashatunk róla régi krónikákon.

Éheztek és fáztak, nélkülöztek végig,

Ennyi történt 1637- ig.

A nagy múltú Báthori név fiú ágon kihalt,

A Várdai család valameddig itt uralt,

Majd Bosnyák Tamás füleki kapitány,

Tulajdonába került a királyi adomány.

Amikor eljött 1663,

Újabb tragédia történt itt Bujákon.

A törökök ismét bevették a várat,

Elfoglalták s adták a Hasszán agának.

Magyarok próbálták újra megszerezni,

De sokáig nem tudták most sem megtartani.

Bár 1666- ban a törökök elhagyták,

A falait akkor mind felrobbantották.

Így vált rommá azzal az öreg bujáki vár,

Hadi jelentősége nem volt akkortól már.

A huszadik század fordulóra történt,

Gróf Károlyi Erzsébeté lett ez a vidék,

Csodálatos kertet építtetett ide,

De a várat nem építette fel még ő se.

Így az utókornak nem maradt más csak egy rom,

S egy mese a kincsről, mi rejtve van Bujákon.

Amit sosem látott alagutak őriznek…

Az öregek máig ezekről mesélnek.


- Írtam Ujréti János ötlete alapján.- 

A szélvári csudavirág ( magyar népmonda feldolgozá...
Isten mindent ért...

Kapcsolódó hozzászólások