Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

7 Nap 7Mese: Harmadik mese

Titi Hajnalka: 7nap 7mese: Harmadik mese 

 Hej, a szép magyar vidéken 
Mindent hó lep egész télen! 
De a finom disznótoros 
Didergésre is gyógyírt hoz!


Nem tudta ezt kicsi Pákó, 
S a barátja Kovács Jankó 
Meghívta a falujába, 
Nem mondhatott nemet rája.


Mérgelődött, mert úgy fázott,
Hideg időt még nem látott. 
Visszavágyott Budapestre, 
Mintha ott melegebb lenne!


Mondja Jankó: – Gyere, Pákó, 
Olyan rég vár ránk a szánkó! 
Meglátod, milyen jó móka 
Siklani a puha hóba'!


– Jaj nekem! – gondolta Pákó, 
Ez a kaland igen fázó! 
Hosszú nap lesz ez a mai, 
De nem szeretném megbántani…


…Kis barátom egyelőre. 
Hát felmásztak a dombtetőre: 
S Jankó felült a szánkóra, 
Pákó is, bár tudta volna!


Nem elég csak ülni rajta, 
Ha bizony nem irányítja, 
Egy fának is neki mehet, 
Ügyetlenül el is eshet!


Úgy is lett: pár métert csúszott, 
Egyszerre buckára siklott, 
Fölrepült a kicsi szánkó, 
S földre huppant szegény Pákó!


Jankó pedig, mint sok gyerek, 
A más baján nagyot nevet. 
Ami nagyon csúnya dolog! 
De hát ugye, te ezt tudod?


Ha kis társad bajban volna, 
Ne nevess, csak segíts rajta. 
Hiszen neked sem jól esne, 
Ha valaki kinevetne!


Elszégyellte magát Jankó,
Tudta ő jól, ez nem frankó: 
Kis barátját kinevetni… 
S odafutott segíteni.


Megtanította barátját, 
Hogy irányíthatja szánját.
Tetszett is Pákónak nagyon, 
Van olyan jó, mint a vadon!


Este meleg kandallónál 
Vacsoráztak meg Jankónál. 
Várta őket meleg dunyha: 
Úgy aludtak, mint a bunda!


Szólt a vekker már hajnalban, 
Pákó azt sem tudta, hol van.
Úgy megijedt, mint még soha: 
– Mi ez az idegen szoba?


Kérdezte, de már jött is Jankó: 
– Ébredj, kis barátom, 
Pákó! Hallod-e a kakas hangját? 
Gyere, fogd a disznó farkát!


Pákó gyorsan felöltözött, 
Nyakába egy sálat kötött,
Álmos szemmel sápítozott, 
Disznófarkat sosem fogott!


Ám a szép magyar vidéken 
Disznótor enélkül nincsen. 
S, hogy mindenki legyen bátor: 
Inni kell a pálinkából!


Pákó disznót sosem látott, 
Állatot se nagyon bántott, 
Ha mégis, csak véletlenül: 
Bánkódott is kegyetlenül.


Megfogta a disznó farkát,
Az kieresztette hangját: 
Úgy visított, mint a vonat,
Pákó nem hallott még olyat!


Mire szegény úgy megijedt, 
Szélsebesen futni kezdett,
A disznó meg őutána, 
S disznó után a gazdája!


– Komámasszony, most légy okos, 
Ott szalad a disznótoros! 
Mondta Jankó, s úgy nevette, 
Könnye csorgott örömébe!


Egy álló napig kergetőztek, 
Eredményt ám el nem értek. 
A veranda legvégére 
Fáradtan ültek le estére…


Komámasszony bevásárolt, 
Még jó, hogy közel a húsbolt! 
Jó asszony és nagyon okos. 
Kiált: – Kész a disznótoros!


– Mégsem lehet úgy disznótor, 
Hogy hiányzik a hús, s a jó bor! 
Nevetett a komámasszony, 
s vacsoráztak egy jót bizony!


A disznót megtáncoltatták, 
Örültek,hogy nem bántották.
Ettek-ittak örvendezve, 
Mulatoztak egész este!


Ennyi volt a mesém mára, 
Bújj be te is a dunyhába! 
Búcsúzzunk ma Pákó-módra: 
Szép álmokat! Unga-bunga!


A további részek megvásárolhatók itt: 7nap 7mese

Tapickolós
A titán gyűrűje ( e- book)